A kiscica nagyon okos teremtmény. Amellett, hogy ha megsimogatom, akkor dorombol, még az agytevékenység legkritikusabb időszakaiban is meglepően izgalmas és szemérmetlen kérdésekkel tud előállni. Ez történt akkor is, amikor ma hajnali fél ötkor az első metrót vártuk a Batthyány téren. A probléma röviden és velősen a következő: A számláló ugyebár még régimódi, úgyhogy nem azt mutatja, mennyi idő van még hátra, hanem hogy mennyi telt el az előző metró elmenetele óta. No, de az első metrót honnan számolják? Mert számolták. Úgy vélem, a kérdés esetleges jövőbeli megválaszolása sokkal közelebb visz majd minket univerzumunk legmélyebb titkainak megértéséhez.

Azt a bizonyos tegnapi levelet egy Andrew Martin nevű egyéntől kaptam. Sokáig gondolkoztam, honnan ismerős nekem ez a név, mire beugrott. Ő a Két évszázados ember! Hihetetlen, hogy a szervezők androidok. Valami világméretű összeesküvés lehet a háttérben.

Egyébként a probléma úgy néz ki, megoldódott, mert a jól nevelt gépember ma délelőtti válaszlevelében elnézést kért, és igazolta a befizetésemet.

Nyavalyás, semmirekellő, teaszlopáló, balratartó, hemendeggszes, krikettező faszkalapok!  Nem csoda, hogy kivetette őket a kontinensről a holocén, hogy omlana rájuk a bigben! A binláden durrogtasson a beleikben, vájják ki szemüket a tóver varjai, és harmadik richárd legyen a bébiszitterük!

A mai jegytermés: 4 db ötös és 1 db négyes. Ilyen még nem volt. Ól in! Ól in!

Na jó, nem mindet ma szereztem. Vizsgáztam kozmológiából ötösre a Frei Zsoltnál, büszke is vagyok magamra. Meg beírja az ETR-be azt az ötösömet is, amit még két hete szereztem "Az asztrofizika megfigyelési módszerei"-ből, és amit a külsős tanár nem tudott elektronikusan dokumentálni. Jártam nála szemináriumra, az az ötös is most lett bevezetve, illetve először rossz helyre, a szintén általa tartott specihez, amiből majd csak két hét múlva megyek. Azt mondta, nem akar rosszhiszeműnek tűnni, ezért majd csak akkor javítja át. Kösz szépen! Ezután lementem a Horváth Ákoshoz, hogy írja be a megajánlott négyesemet a "Neutronok a természetben" speciből, amiből be nem járva, két órát "tanulva" írtam meg a vizsgazéhát. Tíz percig tartott, mire hajlandó volt bevésni a jegyet, már erélyesen kellett rászólnom, hogy nem akarok javítani. Vicces fiú. Így megy ez mifelénk! Persze nem azért nem jártam be, mert nem érdekelt a dolog, mielőtt bárki félreértené, viszont abban az időpontban mindig volt két egyéb hivatalos elfoglaltságom is.

Most ülök a szobában, szól a zene, és töltődik a film. Sör is van!


A mai vizsga tematikája - dióhéjban

Végre, most igazán erre volt szükségem! Az Index-közeli Közveszélyes Munkakerülő blogon – egyébként minden blog.hu-s blog Index-közeli, de ez még ezeknél is olyanabb –, ahol mindenféle flashjátékokat mutatnak be, ráleltem az Igazira!

A múltkori spontán ájulásom után egyértelműen megmondta a gerontológusom, hogy kevésbé hajszolt életmódot kell folytatnom. Azóta visszafogottan élek, és próbálok korombeliekkel találkozni, olyanokkal, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint én. Ezért is mentem el az első ötéves érettségi találkozómra. Bizony ám, ez már egyértelmű szimbóluma a megállíthatatlan és visszafordíthatatlan öregedésnek.

Mielőtt elindultam volna, délután gyorsan rákerestem a wiwen (még mindig nem tudok rászokni az iwiw elnevezésre, nem is tudom, miért nyomták hozzá azt az i betűt pár éve) egykori osztálytársaimra, nehogy véletlenül valakit ne ismerjek fel. Ennek ellenére sikerült kétségbe esnem, amikor megérkezvén, végigmásztam köszönni a már ott lévők során, és az ismerős arcok között egyet sehogyan sem tudtam beazonosítani. A lányok már röhögtek, látván zavaromat, majd megsajnáltak, és elárulták, hogy a srác az egyik ex-osztálytársnőm barátja. Érdekes, hogy van olyan, aki magával hozza ilyen alkalmakra a párját. Bár ez volt az első érettségi találkozóm, azért volt valami homályos elképzelésem arról, hogy az ilyesmi egyéneket fénykép formájában szokták csak bemutatni. Végül is, szerintem az egész dolog egyedül a csávónak lehetett kellemetlen, mi harmincvalahány embert ismertünk ott, ő meg csak egyet.

Apropó, fényképek! Attól féltem, hogy majd mindenki mutogatja a képeket újonnan alapított családjáról, meg a kisgyerekeiről. Tettem ezt abból kiindulva, hogy ismerőseim mindig megélik, hogy melyik volt osztálytársuknak hány gyereke van már. Ilyen nálunk egyelőre még nem történt, sőt megállapítottam, hogy a fiúk döntő többségének ugyanúgy nincsen normális párkapcsolata, mint nekem. Miféle átok sújthat minket? A másik nagy parám (én már csak ilyen önző természet vagyok) az volt, hogy már majdnem mindenkinek diplomája lesz rajtam kívül. Nos, ez sem igaz. Akinek van valami, az legjobb esetben is valami főiskolai izé, akik meg idén diplomáznak, nagyon kevesen vannak. Huhh!

Na végre, beköltözhettem! Bár még eléggé festékszag van, úgyhogy a posztereket sem tudtam kitenni, és a bútorzat is hagy némi kívánnivalót. Szóval, majd még csiszolom a dizájnt, jelenleg ennyire futotta. Ez most itt egy személyesebb blog lesz, mint a másik, úgyhogy aki a szaftos egyetemi témákra vágyik, menjen szépen vissza a dolgozószobámba, még mindig a giskard.blog.hu címen van, ott is megfordulok néha.

Általánosságban talán még annyit, hogy sok évvel ezelőtt már próbálkoztam ilyesmivel is, de nem jött be. Talán majd most. Viszont nem ígérem, hogy minden magánügyem itt fogom intézni, néha átmegyek másokhoz is, azt meg takarja a jótékony homály vagy a lila köd! Majd idővel úgyis meglátjuk, mi sül ki belőle.

Ha már blogolok, mondok valami mai élményt is. Elkészült a mafihés mappa! És hogy ez miért érdekes? Azért, mert én készítettem el! Kicsit sötétebb, mint vártam, és igen elegánsra sikeredett, de nem baj, úgysem a proli kis fizikushallgatók jegyzeteinek lesz, hanem mindenféle komoly vállalatoknak tesszük bele a propagandacuccot. Miért? Hát pénzért!