– Hogy is hívják azt az embert, aki mindig eldugja a szemüvegem?
– Alzheimer, apuka. Alzheimer!

Tegnap délután – nem sokkal múlt kettő – elhatároztam, hogy most nincs önmagamnak történő lamentálás, sem kibúvókeresés és mással foglalkozás, ha törik, ha szakad, estig tanulni fogok. Kezembe is vettem a sokatmondóan Fejezetek az asztrofizikából névre keresztelt, csodálatos egyetemi jegyzetet, de két perc sem telt el, mire megszólalt a telefon. Dávid érdeklődött, hogy megyek-e a Mafihe közgyűlésre. Mondom persze, mikor lesz? Kiderült, hogy már húsz perce tart – vagyis tartana, ha ott lennék. Az egészben az a ciki, hogy előtte többször is beszéltünk arról, hogy hétfőn kettőkor kgy.

Mondanom sem kell, a tanulásból nem lett semmi, legalábbis estig. Bebumliztam az egyetemre, ahol már javában folyt a rendkívüli közgyűlés. Azért rendkívüli, mert a húsz perccel azelőttre összehívott rendes természetesen határozatképtelen volt. Normális esetben a tagság több mint felének jelen kell lennie az érvényességhez, de júniusra az egyesület már mindig több száz tagot számlál. Az egyetlen dolog, amiért mégis muszáj közgyűlni, az éves közhasznúsági beszámoló elfogadása, ami érthető okokból kevéssé mozgatja meg a tagságot. Viszont ez az ára annak, hogy jöjjenek az éltető adó egy százalékok!

Nos, mire odaértem, már javában ment a dolog, és meglepő módon nem is voltunk kevesen – ha jól emlékszem kilencen! Váááóóó! Ráadásul az elnökségi és eb tagokon, tisztségviselőkön kívül három szimpla, mezei tag is megjelent. Mint titkár, nekem kellett volna vezetnem a jegyzőkönyvet, de KJS barátunk kapott a kínálkozó alkalmon, és ottlétem híján elorozta tőlem ezt a megtisztelő lehetőséget. Ráadásul, az én jó szokásommal ellentétben már éjféltájban elérhetővé tette az elkészült dokumentumot. Jó tudni, hogy vannak még olyanok, akik lelkesedni tudnak ezért a melóért.

Apropó, motiváció. Furcsa, de engem már az sem hozott lázba, hogy a többiek át akarják rendezni az irodát, és új bútorokat is be akarnak szerezni. Pedig régebben én lettem volna az első, aki ötletel, kritizál, cselekszik. Lehet, hogy kiégtem? Vagy csak egyszerűen a többieknek van rengeteg fölös szabadidejük? Na, ez a titkárkodás, jegyzőkönyvírás, iktatás, elnökhelyettesítősködés már abszolút nem izgat.

Pedig, még mielőtt elmegyek, szeretnék valami nagyobb szabásút csinálni a Mafihében! Mondjuk programot szervezni, amit végül is már elkezdtem, hiszen beszálltam a portugál kultúrcsere szervezésébe. Annyi minden voltam már, időrendben kis lótifuti, szervezgető, programfelelős, ELTE HB elnök, titkár. Egyetlen dologban látok még kihívást, a külkapcsolatokban, és az a rossz szokásom, hogy csak azt tudom őszinte lelkesedéssel csinálni, amiben érzek kihívást, távlati célt. Ősszel, ha a jelenlegi külkapcsolati felelősünk szintet lép, minden bizonnyal meg is pályázom a tisztséget.