Már megint elérkeztem arra a pontra, hogy képtelen vagyok tanulni. Kinyitom a jegyzetet, és semmi. Pedig a vizsgaidőszak első két hetében még ment, és most is kéne, mert hétfőre tizenkét cikket kell elolvasnom a vizsgához, utána péntekre meg egy baromi nagy és nehéz részecske- és magfizika anyagot kell megtanulnom. Hát hajrá!

Már megint elkóborolt a kiscicám. Mindig ezt csinálja. Néha, amikor már kicsit kezdem is elfelejteni, odajön hozzám, én megcirógatom, és akkor nagyon szépen dorombol. Aztán hosszú hetekig felém se néz. Pedig csütörtök óta minimum kétszer tudta, hogy várom. Mint például tegnap egész délután. Szeszélyes egy cica.

Már megint éhes vagyok. Már megint hülye gondolatok járnak a fejemben. Már megint blogbejegyzést írok ahelyett, hogy valami hasznosat csinálnék. Egyetlen igazi örömöm volt az elmúlt napokban: Kata okleveles gyógypedagógus lett!