Szörnyű álmom volt, ébredés után percekig kellett bizonygatnom magamnak, hogy mindez csupán a képzeletem aljas játéka. Az időpont vizsgaidőszak utolsó napja, a helyszín az egyetem. Megyek a folyosón, és éppen leadni készülök az indexem, de még utoljára belelapozok. És mit veszek észre? Egy igen fontos asztrofizes tárgyból elfelejtettem elmenni vizsgázni. Még az a drasztikus következmény is felsejlett, hogy ebben az esetben mégsem tudok egy év múlva diplomát szerezni. Riadtan próbáltam kiötleni valamit, hogyan is vizsgázhatnék le azon az utolsó délutánon. Szerencsére a nagy stressz hatására felébredtem, de még sokáig szenvedtem félálomban. Végig kellett sorolnom magamban, milyen vizsgákon is voltam, és hogy igen, igen, minden szakirányos tárgyam megvan. Huh!

Persze, nem ez a ma hajnali az egyetlen, társadalmunk nagy részéhez képest igen aktív álmodó vagyok. És többekkel ellentétben szeretem ezt. Izgalmas mozi minden éjjel, ráadásul legális, és sehol sem kell kitenni a tizennyolcas karikát. Régóta érdekelnek az álmaim, volt, hogy elkezdtem írni a történteket, de van ebben valami hátborzongató, fel is hagytam vele. Nézzünk most egy kis összefoglalót! Próbálom visszafogni magam, mert egyébként mindenkivel órákig tudok beszélni a témáról.

Érdekes módon egyetlen visszatérő álmom volt csak életem rövidke huszonhárom éve alatt, legalábbis többre nem emlékszem. Még óvodás koromban, de akkor sokszor visszatért, éjszakáról éjszakára. Akkoriban Zuglóban laktunk egy bérházban, amelynek egy kellemes kis kertje is volt. Nos, a kertben állt egy mosógép, nekem pedig nagy köveket kellett hordanom bele, az utca túloldaláról. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, az úttesten történő átkelésnél mindig meg kellett várnom, amíg a valóságban még a környéken sem létező jelzőlámpa zöldre nem vált. Amikor elegendő terméskövet pakoltam a mosógépbe, az nagy robajjal elkezdte mosni. Kicsit félelmetesnek tűnik, még felnőtt fejjel visszagondolva is.

Azóta minden éjjel más és más megy, ami nagyon helyénvaló, mert utálnám, ha unalomig ismert képsorokat kéne végigszenvednem újra és újra. Az álmaim időnként nyomasztóak vagy félelmetesek, de legalább izgalmasak. Volt már sokszor, hogy felriadtam belőlük, de időnként erővel megpróbáltam visszaaludni, mert minden rossz érzés ellenére érdekelt, mi fog történni.

Szögezzük le, nem hiszek az álomfejtős hókuszpókuszokban. Mondd el az álmod, és feltárom neked a jövőd! Na persze… Viszont azt sem gondolom, hogy az álmoknak semmi célja nem lenne. A természet nem szokott fölösleges dolgokat létrehozni, nyilván van valami haszna, még ha jelenleg nem is látjuk. Sőt, szerintem igen összetett, többfunkciós a dolog. Erős a gyanú, hogy szerepe van a tanulásban, a hosszú távú emlékezet kialakulásában.

Emellett úgy vélem, hogy bár a jövőt biztosan nem látjuk előre, álmunkban olyan módon is tudunk gondolkodni, ahogyan ébren nem. A meglevő információkat szabadabban tudjuk összekapcsolni, illetve olyan elemeket használunk fel, amelyeket éber állapotban nem feltétlenül tudunk felidézni. Voltak már később valósnak bizonyult megérzéseim álmaimban, és ezek minden esetben olyan információkon alapultak, amiket korábban ébren szereztem. Ennek kutatásához nagyon hasznos lenne, ha valahonnan sikerülne megtudni, hogy ha például álmomban folyékonyan beszélek angolul, akkor valóban helyesen mondom-e a szavakat, kifejezéseket. Érdekes, hogy álmomban sem beszéltem soha olyan nyelven, amelyen nem tanultam volna valaha az életben. Ha ezt már tudjuk, akkor a következő nagy ugrás annak ismerete volna, hogy ha álmomban megtalálom a megoldást egy - mondjuk matematikai - problémára, akkor az valóban helyes-e, vagy csak úgy hiszem.

Másrészről az álmok előre jelezhetnek testi és lelki problémákat. Itt sem varázslatról van szó, ha már megvannak a kiváltó okok, vagy egyszerűen még csak lappang a kórság, akkor miért ne tudhatná a testünk és az agyunk, hogy gáz van. Az álom módosult tudatállapotában miért ne kommunikálhatna jobban a tudat, a tudatalatti - utálom ezt az elnevezést, elkoptatták – és a fizikum, mint ébrenlétben. Több ez, mint hogy pisilni kell, akár még a rákot is előbb lehet majd így diagnosztizálni, mint bármiféle sokmilliós műszerrel.

No, vissza az álmaimhoz. Sok más emberrel is így van, de a mai napig nem tudok betelni annak gyönyörűségével, hogy a maga módján mennyire logikus rendszerben épül fel az álomvilág. Öt fő helyszíne van az álmaimnak: a város, az erdő, a folyó, a vidék és a nagyvilág. Gyakori cselekmény az utazás, a bolyongás és az üldözés vagy menekülés. A szereplők sokfélék, általában ismerősök, de van, hogy idegenek. A legfurcsább viszont az, hogy bár az álmaim színesek, szinte mindig vagy éjszaka van, vagy szürkület. Azt az egy százalékot, vagy annál is kevesebbet, amelyekben süt a nap, valamiért mindig különösen élénken megjegyzem.

A következő néhány napban régi álmaimból fogok mazsolázni, és a cenzúra jogát fenntartva megpróbálom rendszerezni őket. Anyag van bőven. Ha közben lenne valami bréking nyúz, természetesen azt is megírom, de ez a lehetőség szinte kizárt, hiszen egy-két hétig még a témavezetőm rablánca alatt nyögök. Utána nyár, most úgyis itt a front!