1. Döfj át egy standard szívószálat egy darab nyers standard újburgonyán!
2. Szúrj át minél több standard hurkapálcát egy felfújt standard léggömbön!
3. Vágj akkora lyukat egy standard kártyalapra, hogy képes legyél átbújni rajta!
Megjegyzés: standard := teszkógazdaságos

Ezekkel az izgalmas feladatokkal várta a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete az érdeklődőket az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján (EFOTT) Debrecenben, a Vekeri-tó partján. Volt még egy jól eldugott, übernehéz fizikatörténeti totó, egy csomó standard teafilter, cukor, citromlé és egy áram híján működésképtelen vízforraló. Továbbá egy nagy doboznyi fizikuspóló, amelyből rövid ott tartózkodásunk alatt egyetlen darabot sem sikerült eladnunk, hála elveimnek és a folyamatosan járőröző VPOP-nak.

Merthogy a sok civil szervezet között volt mafihés stand is. A debreceni fizikusok szervezték le a dolgot, amellyel nagyot nőttek a szememben. Megjegyzem, onnan, ahol előtte voltak, nem volt nehéz nagyot nőni. A standon bemutatandó mindenfélét viszont úgy tűnt, nekünk, ELTE-seknek kellett volna kitalálni. Hárman mentünk Budapestről, és mindannyian nulla, egy, illetve két nappal előtte tudtuk meg, hogy utazunk. Akik eredetileg mentek volna, ezeket szervezték le, én nem is tudom, hogyan gondolták. Szerintem ők csak az ingyen buli miatt mentek volna, és nem zavarta őket, hogy ég az Egyesület. Aztán úgy alakult, hogy egyikük sem tudott lejönni, ránk szakadt a feladat.

A helyzetből végül kihoztuk a lehető legjobbat, második nap a BME-sektől kunyeráltunk folyékony nitrogént és héliumot, utóbbi természetesen gáz halmazállapotú volt. Ez egy kicsit feldobta volna a produkciót, de a nitrogén nagyon gyorsan elpárolgott parányi termoszunkból, a héliummal pedig könnyen lehet, hogy átvertek minket, mert fikarcnyit sem változott a hangszínünk tőle.

A legjobbat pedig még nem is mondtam. Úgy volt, hogy majd hennázunk, és mindenféle egyenleteket tetoválunk a vállalkozó kedvű érdeklődőkre. Mielőtt elindultunk Budapestről, a kezembe nyomtak egy nejlonszatyrot, hogy abban van a hennacucc. Átvizsgáltam, volt benne egy csomag standard vatta és standard befőző fólia, egy fél üveg 70%-os ipari szesz, egy doboz standard fogpiszkáló és egy 0,4-es fekete alkoholos filc. Mivel senki sem tudta megmondani, hogyan kell ezt használni, először arra tippeltem, hogy az alkohollal lefertőtlenített bőrfelületre fogpiszkálóval rákarcoljuk a kívánt mintát, majd a vér vattával történő szakszerű felitatása után a filctollal festéket viszünk a seb alá, amelynek végeztével az egész művet fóliával fedjük be, megelőzve a hegesedést. A biztonság kedvéért mégis felütöttem egy hennás weboldalt, ahonnan megtudtam, hogy az elsődleges, és az én kis csomagomból igencsak hiányzó kellék mégiscsak valami növényből készült sötét trutyi. Ennyit a dologról.

Mivel a fizikushallgató-lét iránti érdeklődés igen csekély volt, jutott időnk körbenézni a többi civil szervezet között, és összeszedni mindenféle szóróajándékokat. Megjegyzem, ilyen nálunk is volt, jellemzően standard keménycukor formájában. Második napra már megjöttek az ELTE-sek is, nekik egy nagy sátruk volt a fesztivál túloldalán, így velük és a mézes pálinkájukkal is múlathattam az időt. Koncertek terén az EFOTT semmivel sem különbözött a kommersz vidéki könnyűzenei fesztiváloktól, de azért esténként jól elvoltam. Egyik nap a söröspultnál felszedett egy húszéves kiscsaj, aki elmondása szerint a volt barátjával jött, akitől inkább távol tartja magát. Vele mászkáltam ide-oda, míg egyszer csak szembe jött velünk a barátja. Nem a volt, hanem a jelenlegi. Mert azt elfelejtette megemlíteni, hogy az ex mellett az aktuális is vele tartott a fesztiválra. Hiába a huszonhárom év, az emberek még mindig tudnak meglepetést okozni!

Az utolsó két napra már nem volt ingyenjegyünk, hiszen a debreceni kollégáknak is kell valami szórakozás, így aztán péntek hajnalban hazaindultunk. Félúton majdnem lerobbant a Suzuki, de végül szerencsésen az ágyikómba értem.