Nem, nem haltam meg, és a blogolást sem hagytam abba. Csak sajnos, tanulnom kell. Az előző bejegyzés óta folyamatosan tanultam, mint az állat. Pénteken vizsgáztam, és most hétfőn is megyek. Utána írok rendesen, ígérem!

– Hogy is hívják azt az embert, aki mindig eldugja a szemüvegem? – Alzheimer, apuka. Alzheimer! Tegnap délután – nem sokkal múlt kettő – elhatároztam, hogy most nincs önmagamnak történő lamentálás, sem kibúvókeresés és mással foglalkozás, ha törik, ha…